Május lett. Újra dohányoztam. Mindketten izzadtunk az idétlen, kokakólás napernyő alatt, kettőnk közül talán Rohi jobban. De neki a szemei is vörösebbek voltak aznap, mint nekem bármikor. Kétségkívül a fejében uralkodó túlnyomás tette ezt vele. Sokat idegeskedett, művészi erőinek teljében volt, én haszontalanabbnak éreztem magam, mint valaha. Végletes nap volt. Mégis kissé fülledten büdös és unalmas.

Poharaink koppantak az igénytelen műanyag asztalon, fejünk felett muslicák köröztek. Panaszkodni akartam.
- Utálom az iwiwet. Mégis, ha strukturálatlan időm akad, ezzel töltöm el. Felmegyek, és nézem a sok fasszopót, az üzenőfalat, meg a reklámokat. Hát nem borzasztó?
- Szánalmas. - helyeselt társam, de megoldást nem ajánlott a problémára.
- De ez nem azt bizonyítja, hogy én vagyok rossz, hanem hogy a világ rossz. - reménykedtem.
- Miafasz. Egész nap GYIK-et olvasok, szánalom a köbön. - fokozta Rohi.
- Én is azzal kezdem a reggelt.
- Megiszom a sört utána jön valami jó gondolat biztos vagyok benne.
- Jaj, olyan fáradt vagyok - nyígtam. - Két napja fű nélkül élem az életem. Tegnap csöveseket meg cigányokat fotóztam, igazi analóg géppel. - tekintetem a csocsóasztal felett görcsösen hajlongó alakokra vetődött. - Ja, és megtanítottak csocsózni, egy srác aki kurva ronda, de okos. Vannak csocsósok akik csak üvöltöznek és oléolé, meg a lányok seggét tapizzák közbe, meg a dudájukat stírölik. De ez komolyan vette bazdmeg. És bírom az ilyet.
- Sztereotíp szar - vágta rá Rohi.
- Anyád - mordultam - féltékeny vagy. Tudtad, hogy van olyan, hogy malacológia?
- Mivel foglalkozik a malacológia?
- Puhatestűekkel.
- Akkor én olyan szeretnék lenni. Kedvenceim a férgek.
- Bazdmeg. Szerinted mért van, hogy ha itt vannak a szobatársaim, mindig korog a gyomrom és szörcsög a torkom? Szerintem az ideg miatt. Belémbasszák az ideget.
- Punipukizd meg őket. - Rohi tenyere fülsiketítően puffant az asztalon. Majd higgadtan felfordította a tenyerét, amin egy két-dimenzióssá csökevényesült tücsökbébi virított. - Belemászott volna a sörödbe. - magyarázta.
- Most olyan furán éreztem magam egy pillanatig - mondtam a semmibe meredve. - Szokott veled olyan lenni, hogy...úgy érzed mintha ilyen őőőő... fura szabályok irányítanák a dolgokat. Például msnelek, van egy kis ablak, beleírok, te visszairogatsz... Mindegy. Hülyeség. De a liftnél is éreztem ma. Megnyomom a gombot kinyílik. Jön egy doboz és elvisz a gecibe.
Rohi nem reagált, nem is figyelt rám. Fülzsírja és orrváladéka elegyét takaros kis golyóba gyúrta, és szívószálon keresztül a szomszédos asztalnál chillező segédmunkások tarkójára lőtt vele.
- Nem szeretsz, vagy mi a retek van?
- Mi az hogy mi a retek van. Válaszoljak, azért mondod?
- Mondj valamit magadról, ez így megy. Én pofázom magamról, te is magadról, és örülünk.
- Aha, aha. Gyűlölök létezni.

Váratlanul felordított, de hamar elcsitult. Beleszívtam a cigimbe. Szótlanul ittunk tovább.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.