- Szabályos undorom van az emberi fajtól, magamat is beleértve. Gondolom te expert vagy az ilyen érzésekben - hadartam. Ekkor már egy kerek napja nem gyújtottam rá. Fogalmam sem volt, hogy hányféle pokol vár még rám. Sört ittam. - Mondd el, mi a teendő!

- Aludni szoktam.
- Istenem - leheltem. - Ez nagyon fos egy élet nekem. Senki sem figyel semmire és senkire, meg hát az üresség-
- Nagyon fos egy élet neked.
- Semmilét, elvágyódás, halál - soroltam semmire sem gondolva. Rohadás érzékelte ezt.
- Jó dolgunkban azt se tudjuk, miért panaszkodjunk. - a kövér ajkak merev, örömtelen vigyorba rándultak, de mindeközben azok a kedélytelen, bölcs szemek higgadtan pásztázták a terem sarkait. Meg akartam zavarni.
- Ez olyan idősebb generáció szövege... Pedig ők is panaszkodnak folyton, meg áskálódnak. - kínomban ráharaptam a sörösüveg nyakára.
- A lényeg, hogy egy nap majd feltalálják a fájdalom ellenszerét - sóhajtottam.
- Morfium, fű, satöbbi... a kokó mit csinál? - ezen a téren meglehetősen régivágású volt, főleg teszkós boroktól és sparos vodkáktól szállt el. De úgy véltem, hogy titkon ő is nyomná, nyalná, nyelné a narkót, ha nem az irgalmatos johanniták rendje nevelte volna tíz éven keresztül. Ez a mozzanat egész hozzáállásán rajta hagyta bélyegét. Hiába volt szíve mélyén penetráns vadkan, a manírjaitól nem tudott szabadulni.
- A kokó felbassza a péniszed az égig - kezdtem bele lelkesen a hatás ecsetelésébe - egész nap keservesen dugsz, éjjel nem tudsz aludni, királynak érzed magad...
- Pörget. - morogta Rohi álszent arccal. - És a hernyó?
- A hernyó olyan, mintha anyád méhében lennél, messze az élet fájdalmától, teljes biztonságban és csöndben... egységben az anyáddal...
- Haluzol - mondta megvetően jóbarátom. Ismertem ezt a nézést. Lesajnálás és tisztelet tükröződött benne. - Utánaolvastál.
- Persze, majd gondolod, hogy csak azért hogy a herkáról áradozhassak neked elkúrom az életem?! Azt az egyet?!
- Nem. - dőlt hátra Rohi elégedetten. - Gondolom a filmeket is kielemezted.
- Persze. De főképp a harmadik szememre támaszkodom ilyenkor - jegyeztem meg gőggel, és csuklottam. - Azaz, nem támaszkodom rá, mert kifolyik. -
Unatkoztunk, aztán játszani kezdtünk. Rohi találta ki, hogy a 'mozgásérzékelő' szóra kell rímeket mondani. Hamarosan kiderült, hogy ennél kevés addiktívabb dolog van. Nikotin hiányában. Mikor már mindketten összekócolódtunk és elsápadtunk, és már hajnal volt, rettenetesen megfogyatkozott a még ki nem talált rímek száma, és úgy döntöttünk, hogy addig nem lépünk le, amíg ki nem találunk egy új és kreatív megoldást. O á é é e ő. A pultosnő leöntött minket scotch whiskeyvel és ránkborította a hamutálat, majd feladta és ránkzárta a helyet.
Még mindig itt ülünk.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.